Ideje útlevelet csináltatnom.

A felháborodást megelőzendő tudom, hogy az unió területén belül sehová nem kell, de valahogy megnyugtatna a jelenléte. Így legalább marad még egy menekülési útvonal azokba az országokba, amelyeknek nincs Magyarországgal kiadatási egyezménye.
Mondjuk itt még nem tartunk, de ha a kormányalakítás óta eltelt 180 napot nézzük, akkor legjobb esetben is a tanácsköztársaság ámokfutása jut eszünkbe. Kicsit rosszabb esetben a szocialista rendszerre gondolok. Radikálisabb pillanataimban pedig egy másikra, ami a kommunizmussal jobbkéz felől rokon.
Vegyük sorra mi zavar:
- Nemzeti együttműködés nyilatkozata
A kisebbik gond, hogy elfelejtettek velem egyeztetni a tartalmáról míg a nagyobbik, hogy kiplakátolták vele a közintézmények jelentős részét
- A törvény, ami lényegében lehetővé teszi bármelyik cég államosítását 
- A rádiókat és tévéket felügyelő új médiahatóság
Szalai Annamária és párt közmédiumok élére ültetett gerillái (értsd: hírTv-s műsorvezető), ami persze nem meglepő. Viszont máris száműzni akarják a tévéből a horrort és a pornót. Előbbit nem kéne, utóbbit nyugodtan.
- Az új sajtóbíróság, ami miatt néhány hetilap üres címlappal jelenik meg tiltakozásképp
Halk megjegyzés eddig is lehetett jogorvoslattal élni bírósági úton, szóval könnyen meglehet hogy felesleges erre külön intézményt felállítani. Igazából, azt az esetet nem számítva, ha határozott célunk van az új testülettel. Mondjuk a nyomtatott sajtó cenzúrája.
- Az Alkotmánybíróság jogkörének csökkentése
"Tu quoque, Brute, fili mi!" - ez az egy mondat talán elég hozzá. 
- Köztársasági elnökünk: "gyors és gép(-alá)író" Schmitt Pál 
Akinek ezúton felajánlom a magyar helyesírás szabályainak tizennegyedik kiadását, megkímélt állapotban.
- A nyugdíjpénztárak lerendezése
Szeretném leszögezni attól a pillanattól kezdve, hogy közölték velem a munkaügyi központban a belépési kötelezettséget utáltam az egészet ahogy van. Aztán menetközben kiderült, hogy pontosan miről van szó és megbarátkoztam vele. Mondjuk ez abból is adódik, hogy a pénzemet - ha éppen van - több felé pakolom szét. Csak a biztonság kedvéért, ez pedig lényegében ugyanaz. Vajon ki ígéri meg nekem, hogy az állam még a helyén lesz és akar is nekem nyugdíjat fizetni mikor/ha elérem a korhatárt? Azt hiszem senki. Ráadásul a pénztárba befizetett összeg és annak hozama örökíthető a nyugdíjjal ellentétben, persze van özvegyi ellátás, de az kevés és nem ugyanaz. Az átörökíthetőség pedig határozottan fontos nekem és minden férfitársamnak, mivel a statisztikák szerint leendő feleségeink biztos, hogy túlélnek minket. Az asszonyoknak legalább lett volna valami kézzelfogható hasznuk belőlünk. Aztán jön S. Gabriella nyugdíjvédelmi különmegbízott, akivel vállvetve együtt nyilatkozik M. György fejlesztési miniszter. A rendőrségi megfogalmazás nem véletlen, lévén a politikai elit Bonnie és Clyde-ja ez a páros. Érdemes visszakeresni a nyilatkozataikat, mert felháborítóak. 
- A köz- és felsőoktatás átalakításával kapcsolatban napfényre került információk
Erre, ha csak rá gondolok felmegy tőle az egekbe a vérnyomásom. Közkívánatra vagy egy emelt díjas sms-ért cserébe persze kifejtem a véleményem. Viszont most kímélném a motort.

Hirtelen felindulásból csak ennyi gondolatot szeretnék megosztani.
Utálom, hogy mindig tévedek. Most például azt hittem az előző néhány kormánynál nem lehet rosszabb. Viszont látszik, hogy a kormánypártot nagyrészt jogászok alkotják, mert gyanúsan hiányosak a történelmi ismereteik. A Iulius-Claudius dinasztia első uralkodói legalább megpróbálták a demokrácia látszatának fenntartásával megnyugtatni a népet, hogy nem minden úgy zajlik, ahogy ők akarják.

Legalább ennyit meghagyhatnának.